Viccország. Közszolgáltatásban dolgozó ismerősöm szavajárása ez. Tudja mit beszél, jó ideje szerződéses viszonyban van a magyar állammal. Néha eszembe jut. Mióta hetente vonatozom Budapestre, egyre gyakrabban.
- Választhatsz légkondis vagont: csak akkor nem szállhatsz le
Kezdem megszokni, hogy a Budapest-Szombathely közötti heti IC-s ingázásaim során mindig történik valami. Ez a vonal (vagy a MÁV?) mintha bentragadt volna egy negatív időspirálban. Megvesszük az IC pótjegyet, vele a kényelmet: wifi, légkondi, ugye. Kapjuk érte a 20 évvel ezelőtti dizájnt, ugyanazok az ülések, mint egyetemista koromban. Nem mondanám, hogy bántóan kényelmetlenek, de kicsit mindig feszengek rajtuk, mert valahogy olyan a kárpitozásuk, hogy csak egy módon lehet bennük ülni. Az meg azért órákon át nem túl komfortos.
Bár a vagonok oldalán virít a felirat, hogy free wifi, ez a szolgáltatás szakaszosan, nagy ritkán működik.
Szezonalitás: nyáron a légkondi nem dolgozik.
MEGLEPETÉÉÉÉÉS!!!
Ma 36 fokban 2 szerelvényben mondta fel a szolgálatot. A kalauzok kedvesen Kelenföldön mindenkit áttereltek egy másik vagonba. Komáromig mindenki boldogan élvezte a hűs levegőt. És utána is. Ott ugyanis kiderült, hogy a külső elektromos ajtók nem nyílnak. Ennyire nagy vendégszeretetnek lehetetlen ellenállni, a négy utas, aki Komáromba tartott volna, velünk maradt Győrig. Később kitanultuk a fifikát, aki le akar szállni, annak időben át kellett vonulni a forró, de nyitható ajtós vagonba.
- Mozzillát használsz? Nem oltatsz!
Egy sötét fal mögé dobálom az adataimat
Azon már fenn sem akadok, hogy a súlyos pénzért (mondjam a közhelyet? az én pénzemért) összerakott oltási regisztrációs rendszer butább, mint bivalynyekkentői Kiss és Társa Bt. webshopja. Ha rendelek egy fogkefét, egy percen belül jön az emailes visszajelzés, és utána rendszeresen értesítenek, hol tart a csomagom.
Azt, hogy az oltási regisztrációmat sikerült bevinnem a rendszerbe, csak onnan sejtettem, hogy négy nappal később furcsa levelek kezdtek érkezni a postafiókomba. Azt még mindig nem tudtam meg belőlük, hol tart az én kis oltásom ügye, azt viszont igen, hogy úgy általában itt minden kitűnően működik, ha meg nem, akkor Brüsszel a hibás.
Miután értesültem, hogy a napos oldalon vagyunk mi, az oltáséllovas ország, túlnan pedig Brüsszel, felbuzdultam, és a megfelelő időben megpróbáltam kiskorú gyermekemet is bevinni a rendszerbe. Nem ment. Másnap sem ment. Meg harmadnap sem.
Felhívtam az információs vonalat. Már sajnálom, hogy nem rögzítettem a beszélgetést.
A hívásomat fogadó munkatárs szerintem olvasott Örkényt,
úgyhogy mint két rutinos színész, úgy mondtuk bele a mikrofonba a szövegünket.
– Nem tudom regisztrálni a 13 éves fiamat oltásra.
– Valóban? (Meglepve) Ezek szerint nem működik a rendszer.
– Nem. Mit tudok tenni akkor?
– Mi rendszeresen hívogatjuk a fejlesztőt, hogy tudjon róla Ő is.
– Akkor mindennap kipróbálom egyszer.
– Igen, az jó lesz.
Ennyiben maradtunk, aztán szerencsére elmentem egy sajtótájékoztatóra, ahol elpanaszoltam egy ismerősnek, hogy mi oltatnánk, de…
A tájékozott kolléga felvilágosított, hogy nem a megfelelő böngészőt használjuk, ugyanis a világszerte leginkább elterjedt kettőn nem lehet aktiválni a jelentkezést. (Vajon az oldal fejlesztői tudják ezt?) És melyiken fut zökkenőmentesen a rendszer? Hát persze, hogy azon, amelyiket a főgonosz, a Világ Megrontója, azaz az általa alapított cég készített. Tudjátok, aki jótékonysági szervezeteket, oltási kampányokat támogat a föld szegényebb régióiban. És minden kezdő konteohívő tudja, hogy csak azért, hogy kiirthassa az ott lakó vásárlóit.
De vissza az oltáshoz. Miután a család egyik laptopján megbújva megtaláltam a megfelelő böngészőt, tényleg sikerült regisztrálnom. Nyugtázó email-t már nem is vártam. Nem is jött. Utána gondolkoztam el, hogy ha véletlenül elgépeltem volna egy karaktert a TAJ számban, azt soha nem tudom meg, és várhatok a soromra bármeddig. Persze a regisztrációt a rendszer két-három nap elteltével iktatja csak. (Egy párszázezer forintért összebarkácsolt webshop két-három másodperc alatt, ugye.)
De kivártuk, mint kiderült, nem gépeltem el a TAJ számot, három nap elteltével TADÁM…. megnyílt számunkra az online oltási időpont- és helyszínfoglaló rendszer… Már meg sem lepődtem, hogy az oltáséllovas országban legközelebb tőlünk 40 kilométerre ajánlott helyszínt a velem szemben álló titokzatos gépezet. Úgyis el akartuk vinni a gyereket a nagymamához hízókúrára…
Ma olvasom a neten, újabb oltási kampányt hirdetett meg a vezető.
Menni fog!
