Koldusopera Szombathelyen
„Ez fura volt…” hallom magam mögött kifelé menet a tömör nézői véleményt. Megint egy este, ami nem hagy csak úgy hátradőlni. Megint össze kell raknom, kibogoznom – de Brecht is már csak ilyen. Én szeretem ezt az agyalást, de meglátjuk a hulladarabolós ír terroristás darab után Zsótér Sándor legújabb WSSZ-beli rendezése, az ugrálóvárra hangszerelt Koldusopera, hogyan fekszik a szombathelyi közönségnek. (Írjátok meg, tényleg kíváncsi vagyok!)
„És ott volt a kíváncsi Brecht,
Kit mind daloltatok!
De megkérdezte tőletek,
Miért gazdagok a gazdagok,
S ezért az országból kiűzitek…”
Antiopera, a társadalom peremére szorult, lesajnált karakterekkel: kurvákkal, zsebmetszőkkel, koldusokkal, akcentussal beszélő akasztófatöltelékekkel. Itt van mindjárt a főhősünk, Macheath (Major Erik) – az egyik népszerű magyar fordításban Bicska Maxi – bűnöző és bandavezér, aki szakmájának olyan fehér kesztyűs mestere, mint akármelyik tekintélyes polgár vagy üzletember a maga mesterségének. A dráma másik hőse, Peachum (Sipos László Márk ), aki zseniális üzletemberként trösztbe szervezi a nagyváros összes koldusát, akik mind az ő százalékot fizető alkalmazottai.
A konfliktust pedig az okozza, hogy a „tisztességes” üzletember Peachum lánya (Bakonyi-Nagy Boglárka) szüleinek engedélye nélkül Bicska Maxi felesége lesz, ezért a szülők (édesanyja- Csonka Szilvia) el akarják távolítani az alvilági hódítót az útból. Neki viszont a rendőrfőnökkel (Hajdu Péter István) is jók a kapcsolatai, túlságosan is jók. Belép még a képbe két másik szerető is, az elsőszámú feleség, Lucy (Mari Dorottya), és a volt futatott prosti-élettárs (Kiss Mari)
Ármány és szerelem sokszoros háromszögben, de hiába, Bicska Maxit halálra ítélik, s búcsúként elmondja a nézőknek a tanulságot, ami durva, de ma sem veszített sokat aktualitásából:
„Hanyatló osztály hanyatló képviselőjét látják maguk előtt. Minket, polgári kisiparosokat, akik derék feszítővasainkkal a kis boltosok nikkelkasszáit dolgozzuk meg, elnyelnek a nagyvállalkozók, akik mögött ott állnak a bankok. Mit számít egy tolvajkulcs egy részvénnyel szemben? Mit számít egy bankrablás egy bankalapítással szemben?
A „Koldusopera” témája szerint amúgy egy átköltés, vagyis egy klasszikus angol szatirikus játék elmesélése, nagyon másképp, mint egy „hagyományos” polgári színdarabban szokás. Az eredeti mű a franciákat is megelőző angol felvilágosodás terméke (írója John Gay)- Hőse az élelmes polgár, aki üzleti társulattá szervezi a koldusokat és a bűnözőket. Ebből az alapötletből formálta Brecht a maga vádló erejű kolduskomédiáját. Hozzá jönnek az ironikus dalbetétek, amelyek egyrészt az „opera”-jelleget parodizálják, másrészt a történtek csúfondáros-keserű tanulságait fogalmazzák meg. Kurt Weill szenzációs zenéjével – de legyen elég ennyi az ismeretterjesztésből, nézzük is, milyen lett ez a rendezés… (vagyis én milyennek láttam)
Élni, emberekkel együtt lenni sosem egyszerű. Hánykolódsz, dobál a sors, próbálsz minduntalan megkapaszkodni, de az élet, a maga értelmetlen valóságában olyan, mint ez a színpadi felfújható cápás ugrálóvár, amivel Zsótér Sándor – díszlet gyanánt – szombathelyi rendezésében operál. Ebből a légvárból nincs kiszállás, haladnál, tennéd a dolgod, de folyton lepattansz, lecsúszol valamiről vagy valakiről. Mozgásra, kapaszkodásra, létezésre késztet, kiszállnál, de visszalöknek. Hol elfogy körülötted a levegő, hol felfújódsz vagy szinte felrobbansz, csak mert épp a te akaratodat nem akarja a másik akarata.
Az egész szombathelyi Koldusoperából, ha jól meggondolom, a show jórészét ez a szivárványos felfújható cápás izé – ugrálóvár viszi el. Hol összecsuklik, hol kimagasodik, hol elsüllyeszti, hol kiemeli az embert – de mindvégig magára irányítja a tekinteted. Fura, labilis ez a színpadkép, tényleg folyton mozgásban, imbolygásban van benne az összes színész – vele a néző is.
Ámde Bicska Maxi rejtve
tartja kését s pisztolyát…
A Koldusoperát játszották már üres színpadon, de lerobbant emeletes buszban és körülötte is – gyanítom, felfújható ugrálóvárban viszont soha… Amúgy is, a Koldusopera úgy kezdődik, hogy vásár van a Sohóban, miért is ne lenne helye ennek a légvárnak?! Cápa, haltest, vurstli, olcsóság, légvár, vásári játék… erős szimbolikája van ennek az egy óriási díszletelemnek – ami inkább taszít, mintsem vonz, de nem tudsz nem a hatása alá kerülni. Elidegenít Brechttől is, ami önmagában nem is olyan nagy baj, hiszen a szerző epikus színházának egyik fő alapvetése pont az, hogyan is kell megakadályozni azt, hogy a színházban a néző érzelmileg azonosuljon a dráma hőseivel, cselekményéve. A cél nála az, hogy a közönség aktív, kritikusan figyelő legyen. Ennek érdekében alkalmazta maga is – a szövegben – az elidegenítési effektusokat.
Elidegenítésből még akad bőven a szombathelyi Zsótér-rendezésben. A mi zsebmetsző csibészünket Major Erik játssza, aki finoman szólva sem egy sármőr-nőfaló karakter, ahogy bennem Bicska Maxi karaktere él, na annak pont az ellentéte. A figurája se nem kedves, se nem csábos, se nem kemény, fogalmunk sincs, miért vesznek érte a nők, mégis működik valami ebből a Bicska Maxiból is, mert Major Erik hihetetlen jó színész…
Idősebb figurákat fiatalok játszanak – mi ez, ha nem egy újabb elidegenítő eszköz arra, hogy véletlenül se tudjunk senkivel se azonosulni? Aki az apát játssza (karakterre ő lehetne az ideális Bicska Maxi), gyereke lehetne színpadi feleségének, és magával a lányát alakító színésznővel egyidős… Akcentusokat sem szokás nagyon hallani színpadon, na ebből is kapunk (van akinek jobban megy, például Major Erik ebben is zseniális). Zavarba ejt. És még politizál is? A színészek – mint a kínai színházban, nem egymáshoz, hanem leggyakrabban kifelé, előre a nézőnek beszélnek – ettől lesz brechti értelemben másféle, aktivizáló a színház.
Le a kalappal minden színész előtt!
Nem elég, hogy egyik pillanatban valaki még drámai szereplő, utána énekel egy songot, aztán már nemcsak szereplője a drámának, hanem narrátora is. Zsótér ezt a többszörös leosztást még azzal is megfejeli, hogy a darab jó része egy imbolygó ugrálóvárban játszódik, itt kell helytállniuk szó szerint színészeinknek. De, hogy az elidegenítő, fura díszletelemeknél maradjunk, előkerülnek Beckett A játszma vége című darabjából (az is pár éve WSSZ rendezés volt) az ominózus szemeteskukák is. Zseniális húzás volt akkor is, most is, ahogy újra felhasználja-használja őket, hogy újra mindenki saját dobozából beszél.
Elidegenít a rikító, egymáshoz sem passzoló, kontrasztos jelmezekkel is. Menő Bicska Maxi kék pufidzsekije, ami harmonizál az ugrálóvárral, jelképes ahogy a fehér menyasszonyi ruhából Bakonyi-Nagy Boglárka piros kosztümös üzletasszony lesz, és sorolhatnám még tovább…
Sok minden jut eszembe még,
a szereplők néha úgy mozognak, mint egy toronyóra zenélő órájában a figurák, akik, ha egészet üt az óra, forognak, körbe-körbe járnak, dalra fakadnak, és mennek csak mennek körbe-körbe…
Zenés darabról van szó, úgyhogy ki ne hagyjuk a felsorolásból: díjjazzuk az élő zenét, Kiss Mari érdes, mély tónusú hangját, örülünk, hogy egy szerep erejéig visszatért Szombathelyre. Telitalálat. Szeretjük Bakonyi-Nagy Boglárkát, elfogultak vagyunk vele is, tudtuk- legalább olyan jó énekes, mint színész. A legnagyobb meglepetést most Mari Dorottya hozta, végre nem csak kislánynak láttam … ennyire jó énekhangja van neki is?!
Szereplők:
Jonathan Peachum, egy koldusbanda főnöke Sipos László Márk
Frau Peachum, a felesége Csonka Szilvia
Polly, a lánya Nagy-Bakonyi Boglárka
Macheath, egy útonálló banditafőnök Major Erik
Brown, London rendőrfőnöke Hajdu Péter István
Lucy, a lánya Mari Dorottya
Szomorúfűzwalter Major Irma e.h.
Máriásmátyás Horváth Ákos
Horogujjújakab Forrai Áron e.h.
Fűrészróbert Szabó Róbert Endre
Kocsma Jenny Kiss Mari
Öreg kurva Poór Éva
Zenekar:
klarinét, saxofon Hotzi Péter, Hotzi Ferenc
trombita Ujhelyi Péter/ Lővey Márk
harsona Nábrádi Szabolcs/ Morvay András
gitár Völgyi Attila/ Domby Bertalan
ütő Vörös Emil/ Skultéty Rita
zongora Maronics Ferenc
Alkotók:
díszlettervező Ambrus Mária
dramaturg Ungár Júlia
zenei vezető Kákonyi Árpád
karmester Maronics Ferenc
jelmeztervező Benedek Mari
mozgás Téri Gáspár
rendezőasszisztens Papp-Ionescu Dóra
súgó Jenei Ági
ügyelő Pados Bernát
fény Kiss Zoltán
kellék Horváth Viktória
hang Simon Zoltán
RENDEZŐ Zsótér Sándor
