Így csináljunk bolhából elefántot
Nagyon hangulatomnál kell lennem ahhoz, hogy épp egy Georges Feydeau darabra vágyjak. Nem is volt nagy kedvem csütörtök este színházba menni! Bolha a fülbe, három felvonáson át, minek? A komédiagyáros franciától több előadás is futott Szombathelyen, de őszintén, egyikért sem rajongtam igazán. Félreértések, kavarodások, a megszokott csetlő-botló vígjátéki effektek. Mindegyiket ismerjük, mindegyiken nevettünk már. Tudom, tudom … a Bolha a fülbe a non plusz ultra, ahol bemutatják, ott garantált a siker, az elsőszámú közönségkedvenc.
„Ha két szereplőnek semmi szín alatt nem szabad találkoznia, azonnal összehozom őket” – írta Feydeau.
Na, jó!
Béres Attila rendezésére azért kíváncsi voltam, rég járt Szombathelyen – itt volt a szombathelyi színház születésénél, és most újra, a legjobbkor megérkezett. Neve bennem is a WSSZ legjobb korai időszakát idézi fel, amikor a színházalapító társulattal olyan darabokat vittek színre, mint az Anconai szerelmesek, a Kabaré vagy a Vitéz Mihály.
Béres Attila, vele a társulat elmegy a falig, sőt azon túl is
Hamvai Kornél fordítása épp eléggé élővé teszi Feydeau szövegét, és Béres jól fűszerez, belecsempész ezt meg azt. Vannak kiszólások a közönségnek, mai áthallások, csöppnyi zene, nincs sok, éppen csak annyi az elidegenítő effekt, hogy kellően otthonosan röhögjünk még ezeken is. Feydeau sztorija pont annyira csűrcsavaros, hogy három felvonásnyi időre elvagyunk, mint a cirkuszban.
Belepakol apait-anyait, kuplerájt altesti humorral, beszédhibás titkárnak szerződtetett csókos rokont, akin bűntudat nélkül röhöghetünk. Helyén a díszlet, kifejezőek a jelmezek (a kettősség itt is megvan) egyrészt életszerűek, ugyanakkor túlzóak is, ettől aztán tényleg viccesek, nem túl sok és nem is kevés, szolgálja a darabot.
Ilyen Nagy-Bakonyi Boglárka Lucienne-je – külön kis tanulmányt lehetne írni csak erről ez egy szereplőről. Miből építkezik az ő karaktere: mit ad hozzá a jelmez, a műszempilla és a smink, mit a parádés színészi játék. Az eltúlzott de nem olcsó gesztusokkal ,hogyan alkot Domokos Zsolttal olyan párost, amire magában rá lehetne építeni egy komédiát. Milyen ügyes színházi összjáték ez!
Na, szóval adva van egy nagymenő biztosítási szakember, akinek patent az élete, látszólag mindene működik, csak épp… hát igen, az ágyban mond csütörtököt, a házasélete ettől aztán romokban hever. Semmi sem olyan, amilyennek kívülről látszik, kiszolgáltatva a sorsnak nevezett véletlenek szövevényének, csap ide oda bennünket, ütközünk, tervezünk, félreértünk – bolhából csinálunk elefántot.
Szobák falán át pördül az ágy, és minden ajtó mögött ott
a lehetetlen
Poénokat ezúttal sem lövök le: féltékenység, megcsalás, félreértés, kétértelműség, vannak sikamlós helyzetek, boldogtalan házastársak és nagyreményű szeretők. Megint valaki valamiért pont nem úgy cselekszik, ahogy azt előzetesen váruk volna. Megbolydítva mindenki életét a féltékenység és a szerelmi csűrcsavar, esetlen sutaságaink, amiket hülye mód leplezni próbálunk, ettől aztán még nagyobb galibákat okozunk.
Egy átlagosan unalmas biztosítási társasági irodában micsoda alakok futnak össze: csaló és megcsalt férjek és feleségek, balekok, vérmes és vérszomjas matador és díva neje. Ebben a darabban tényleg nincs rossz szerep, sem kisebb karakterek.
Fel lehetne sorolni mindenkit, aki a színpadon (és körülötte) előfordult. Béres Attila rendezése mindenkiből a legjobb formát hozta ki.
Orosz Róbert nélkül valószínűleg nem működne ennyire ez a komédia: a második felvonástól olyan villámöltözéseket produkál, amelyekben nemcsak a ruha, hanem a testtartása, a hanghordozása, a mimikája, a karaltere is pillanatok alatt lecserélődik. Sorolhatnám aztán, mennyire jó ilyen örömjátékban látni a Candide óta nagy kedvencünket, Domokos Zsoltot, vagy az ezerarcú Nagy-Bakonyi Boglárkát, akit egy kis operettes is belecsempész a prózai műfajba, Gyulai-Zékány Istvánt és Mari Dorottyát. De jó látni a régiek közül Balogh Jánost, Kelemen Zoltánt, Horváth Ákost , Bálint Évát Antal D. Csabát vagy épp Nagy Cilit is, tényleg szuper, mennyire szerepére talált Némedi Árpád is.
Legyen elég most ennyi!
Tegyétek félre ti is az előítéleteket, ez a Bolha a fülbe bőven megér egy estét! Még a főpróba jellemzően visszafogott közönsége is jókedvűen kurjongatott! A nevetés amúgy is gyógyír – nyomott napokra különösképp, receptre kéne felírni.
BOLHA A FÜLBE
(vígjáték 180 perc, két szünettel)
Írta: Georges Feydeau
Fordította: Hamvai Kornél
Szereplők:
Victor-Emanuel Chandebise/Poche Orosz Róbert
Raymonde Chandebise Nagy Cili
Camille Chandebise Sipos László Márk
Romain Tournel Balogh János
Carlos Homenides De Histangua Domokos Zsolt
Lucienne Homenides De Histangua Nagy-Bakonyi Boglárka
Finache doktor Némedi Árpád
Étienne Gyulai-Zékány István
Antoinette Mari Dorottya
Baptistin Kelemen Zoltán
Augustin Ferraillon Horváth Ákos
Olympe Ferraillon Bálint Éva
Rugby Antal D. Csaba
Alkotók:
díszlettervező Horesnyi Balázs
jelmeztervező Tihanyi Ildi
kellékes Takács Viktória
világosító Kiss Zoltán
hangosító Simon József Zoltán
súgó Zsohár Amália
ügyelő Győrváry Eszter
rendezőasszisztens Kovács Nóra
RENDEZŐ Béres Attila