Amíg a sárga maszkos hölgy el nem kezdi mesélni kálváriáját: mi minden történt vele az elmúlt 30 napban, amióta kiderült, hogy koronás, addig a pontig nem is veszem komolyan ezt az egészet. Szombat délelőtt van, de nem friss pékáruért állunk sorba. Nem, ez nem a szombathelyi piac, hanem Mentőállomás hátsó bejárata, ahol a Vas megyeiek, ha lábra tudnak állni, és nem kérnek mentőt, beutalóval jöhetnek Covid-19-et teszteltetni.
Önszántából itt senki sem állna sorba, mindenkit küldött valaki valamiért. Azt érzem, kivétel vagyok, mert amúgy már kutya bajom.
A Kormányhivatal telefonjára 5 napig vártam, és ez a 6-ik napom, hogy előjegyeztek a tesztre, de ahogy másoktól hallom, ez itt az általános.
A sárga maszkos hölgy egy hónapja karanténban van, azóta, meséli, több barátsága, ismeretsége ment gajra, EMIATT. Annyira retteg mindenki attól a szótól, hogy „koronás”. El se tudom képzelni, teszi hozzá, milyen gyűlöletet tud generálni pusztán ez a tény, hogy valaki megbetegszik. „Kerülni kezd mindenki” – mondja.
20-30 ácsorgunk, jókedvben, metsző szélben, én egy szál farmerdzsekiben, fázom. Menekülünk tömegesen ki az úttestre, ott süt a nap. Senki sem terelget bennünket, mindannyian időpontra jöttünk, egymást között megbeszéljük ki mikorra van felírva, nincs vita. Senki nem kér semmilyen igazolást, se TAJ-kártyát se semmit, megmondjuk kik vagyunk, és mehetünk a kerítésen túlra, be a mentőbe.
Mellettem egy méterre a kisfiú csúnyán köhög. Anyukájával jött, aki negatív, de a kolléganője pozitív lett. Szerinte közvetve valószínűleg tőle kaphatta el a kisfiú, mert egyértelműen koronás tünetei vannak. DE akkor hogyhogy ő nem? Nem érti.
Hátralépek kettőt. Guglizok inkább. 14 személy meghalt. Már 700-nál többen vannak kórházban. Magyarországon közel háromszor annyi embert kezelnek kórházban, mint Szlovákiában. Elteszem a telefont, mielőtt újra kaparni kezdene a torkom.
Egyetlen mentős teljesít szolgálatot, a rácsokon túl ezt látom. Fehér szkafanderben, mint az MTI fotókon, de így élőben azért egészen más.
Torokkaparás, hőemelkedés, levertség volt nálam a jel, ennek is pár napja vége. Azóta sem gondolom magam Covidosnak, de a sárga maszkos hölgynek se voltak nagyon más tünetei – egyeztetünk. Ez megrettent. Ő nem érzett szagokat, talán ennyiben különbözünk. Naponta háromszor kávéval teszteltem magam… én éreztem szagokat, biztatom magam 🙂
Most, itt a mentőállomás mögött leginkább attól félek, hogy újra megfázom. Hidegen fúj. 41 perc ácsorgás pedig, hogy napok óta nem voltam szabad levegőn, most sok.
Komplett tantestület várakozik mögöttem, jókedvűek, hallom, beszélik, ki mikor és hol járt az elmúlt napokban. Az utolsó nyári hétvége van, így október elején – előttem a hölgy is megjegyzi, kár, hogy nincs azonnali eredmény, állítólag Bécsben van, menne délután a családdal kirándulni. A szomszédja mondta, de ott úgyis minden ezerszer gördülékenyebben működik. A másik mellettem várakozó megjegyzi, ő teszteredmény híján sem marad a lakásban, majd fut.
A másfél métert – ahogy tapasztalatom – senki sem tartja, de amikor kiderül egy-két emberről, kint a sorban, hogy ő már produkált „koronás” pozitív tesztet, önkéntelenül odébb húzódunk.
Míg bejutok, beszélgetek egy koronás anyukával, aki 4 napig volt beteg, szagokat nem érzett, de kevésbé volt rosszul, mintha influenzás lett volna. Fogalma sincs kitől kaphatta el, de a környezetében csak a férje lett pozitív, se a gyerekei se a munkatársai. „Valahogy bent ragadtam a rendszerben” – teszi hozzá – ezért nem tudott még mindig visszamenni dolgozni, pedig 20 napja tünetmentes. És Ő is 5 napja vár erre a tesztre.
Amikor bejutok mintavételre a mentőautóba, kérek egy kis fertőtlenítő folyadékot a kezemre. Bevallom a mentősnek, parázok. Hol máshol fertőződhetnék meg jobban, mint itt?
A mentős angyali nyugalommal, végtelen kedvességgel fogad. Profi. Meséli, tegnap Pesten volt, most itt tesztel Vas megyében, nem is tudja megmondani, hány embertől vett már le mintát. Soktól. Megnyugtat, nem kell félni, rá még senki sem panaszkodott, nem szoktak elvérezni ezen a széken…
És valóban. Egy méhcsípés ezerszer fájdalmasabb mint ez a mintavétel. Pálca az orrban, kis piszka a torokban. Ennyi?! A mentős viccel: megcsinálhatja még egyszer. Aki ettől parázik, ne tegye. Így lettem én pont a 9.41-es mintavétel. Üvegcsébe kerül a pálcika, rá a nevem, mehetek is el.
Minimum 48 óra múlva lesz eredmény, addig kitartást kíván még a mentős, de biztosan jönni kell újra, jegyzi meg. Majd hozzáteszi, „ide sokan visszajárnak:)”
Még megkérdezem, ő nem fél-e, azt mondta, dehogy. A legtöbben azért tényleg elviselhető tünetekkel átvészelik ezt az egészet – nyugtat.
Így legyen. Az első kör kipipálva.
