A fenntartható gazdaságra akkor is érdemes volna átállni, ha nem lenne muszáj
Némelyik politikusi nyilatkozat alapján úgy gondolhatjuk, hogy a „klímaharc” feneketlen zsák, amibe számolatlanul önthetjük az euromilliárdokat. Cserébe kerülgethetjük a szelektíven gyűjtött kefiresdobozokat, és jó sokára látunk majd valamicske sovány eredményt. Talán.
Az Euronews English szemlézi a Standard and Poor’s New York-i gazdasági elemző intézet ezzel foglalkozó tanulmányát, amely már a címében is mást mond: „A zöldebb növekedés nem szükségszerűen alacsonyabb növekedés”
Állítása szerint semmi sem bizonyítja, hogy az üvegház gázok kibocsátásának csökkentése hosszú távon ártana a gazdaságnak.
(A Standard and Poor’s tanulmánya ingyenes regisztráció után ITT olvasható el.)
Ez alapján árnyaltabb a kép, és jól is kijöhetünk belőle.
Már azon túl, hogy nem ég ránk a bolygó. Persze azért nem ennyire egyszerű a dolog, de nem is annyira bonyolult, hogy ne láthassa át bárki, aki egy facebook-posztnál hosszabb szöveget is el tud olvasni. És rövidtávon pénz is kell rá, talán még adókivetéssel is járhat. Amit a kibocsátók fizetnének, de a közvetve persze mi is megéreznénk.
Európa lesz az első karbonsemleges kontinens a földön
A Standard and Poor’s (SP) a GDP alakulását vetette össze az üvegházhatású gázok kibocsátásával Európában. Aztán ennek tükrében vizsgálta meg a 2030-ra kitűzött európai emisziós célokat. Ez alapján pozitív felütéssel indul az írás, de nem végig habostorta: ára lesz a gretathunbergségnek. De összeségében megéri.
A tanulmány nem ígér gyors és könnyű sikert. Azzal számol, hogy Európa lesz az első karbonsemleges kontinens a földön. Ezzel már önmagában nyer valamit a világ, de messze nem eleget. Ahhoz, hogy globális szinten megbirkózzunk a válsággal, a többi ipari hatalomnak – Kína, India, Egyesült Államok – is lépnie kell.
A tanulmány első részében megvizsgálták, hogy hogyan alakult Európában a széntartalmú gázok kibocsátása a 2009-es válságot követő időszakban.
Látható, hogy az alacsonyabb növekedés valóban a gázkibocsátás csökkenéséhez vezet. De a légkör ipari szennyezésének a redukciója nem vezet szükségszerűen a GDP visszaeséséhez. Voltak olyan évek (pl. 2014 és ’16), amikor a CO2 kibocsátás vonala erősen lefelé mutatott, miközben a gazdaság növekedést produkált. Vagyis két pontban, egyszerűen:
- · a gazdaság visszaesése leviszi a széndioxid kibocsátást,
- · Ugyanez nem igaz fordítva; a kibocsátás visszaesésétől a gazdaság még vígan növekedhet
Ezzel összhangban van az európai közösség várakozása, amely szerint a fenntarthatóbb gazdaság felé történő elmozdulás be fogja indítani a növekedést.
Meglepő, és ijesztő is, hogy az ez ügyben született eddigi tanulmányok szerint „gazdasági értelemben” – az ipari korszak előtti értékekhez képest – a 3 °C-os hőmérséklet-emelkedés volna „ideális”. (Jelenleg valószínűleg 1 °C-os emelkedésnél tartunk.) Ez nem hangzik nagyon jól, ha mellé tesszük, hogy már másfél fokos melegedésnek is rendkívüli következményei lennének, az összes földi élőlényre nézve. E fölött pedig… Az ezzel foglalkozó tudósok csak nagyon félve merik megjósolni, milyen biológiai, meteorológiai és társadalmi változások jönnének. Az sejthető, hogy drasztikusak, és nem kellemesek.
A jelentés kiemeli a korábbi modellek két alapvető tévedését:
- Kordában tarthatónak vélik a változást, mert csak a hőmérséklet-emelkedéssel számolnak, alábecsülve az egyéb negatív folyamatokat. Kihagyják az esőzések és a szárazságok hatását, nem vizsgálják a biodiverzitást. Egy ponton túl a folyamat már visszafordíthatatlan, innentől a klíma-kontroll költségei elszabadulnának.
- Eltúlozzák a kibocsátás-csökkentés költségeit. A megújuló energia egyre kedvezőbb áron érhető el, esetenként olcsóbb, mint a fosszilis fűtőanyagok.
Van még mit tenni, főleg Kelet Európában
2020 elején szinte nincs olyan európai ország, amely várhatóan elérné az EU Zöld Paktumában 2030-ra előirányzott kibocsátási célokat.
A legrosszabbul teljesítő országok Málta, Luxemburg, Ciprus, Észtország, Írország és Lengyelország. Az éllovas svédek például negyedannyi széndioxidot használnak el adott érték előállításához, mint a lengyelek vagy az észtek.
Spanyolország, Finnország, Belgium, Franciaország vagy Olaszország az SP szerint behozhatják a lemaradást, bár a jelenlegi mértéken még távol vannak attól, hogy elérjék az úgynevezett „Európai Vállalásmegosztás” (Effort Sharing Regulation”– ESR) célkitűzéseit.
A szennyezők fizetnek, de nem eleget
A Standard and Poor’s szerint probléma, hogy a döntéshozók túlságosan visszafogottak, ha a szén(dioxid) kibocsátás magadóztatásáról van szó. Holott szerintük ez az emissziócsökkentés leghatékonyabb módja. Az sem könnyíti a brüsszeli politikusok dolgát, hogy a legtöbb erőfeszítés a magánszektoron és a nemzeti kormányokon múlik. Az SP keveselli az energiahatékonyság javítására szánt összeget is, amit az EU a GDP 1,5 %-ában határozott meg.
A tanulmány azzal zárul, hogy bár a régió önmagában elérheti a zéró kibocsátást 2050-re, figyelembe kellene venni az az importált termékek és energiahordozók közvetett hatását is. (Ezzel együtt számítandó az EU polgárok ökológiai lábnyoma.) Ha ezt komolyan vennénk, az a behozott árukra kivetett vámot, és a legnagyobb szennyezőket sújtó adókat jelentene. Ez pedig… Igen, ez áremelkedést hozna. És ezt nem csak mi nem szeretjük, amikor végigmegyünk a tejespult mellett, de a befektetési kedvet is visszaveti.
A Standard and Poor’s tanulmányának összefoglalója pontokba szedve:
- Az Európai Únió „Green Deal”-je hosszú távon felpörgetheti a térség növekedését. A GDP csökkenése kisebb károsanyag-kibocsátást eredményez, de ez fordítva nem igaz: az emisszió csökkentése nem vonja maga után a gazdaság visszaesését. 1990 óta az Únióban 23%-kal alacsonyabb lett a széndioxid kibocsátás, de ez nem gyengítette a térség gazdaságát.
- Ha az EU 2050-re karbonsemlegessé akar válni, további erőfeszítésekre lesz sükség. Ha nem vesszük figyelembe a széndioxid kvóták adás-vételét, csak Svédország, Portugália és Görögország tűnik esélyesnek a 2030-ra kitűzött célok elérésében.
- A széndioxid-kibocsátás megadóztatása a leghatékonyabb módszer a klímaváltozás elleni munkában, de a szociális kihatásai miatt nem egyszerű a bevezetése. E helyett az Únió inkábba a számottevő (3 billió eurós) „zöld költségvetésben” bízik, és a zöld beruházások támogatására helyezi a hangsúlyt. A S&P szerint ez kevés lesz.
- Az ösztönző pénzügyi politika, bár úgy tűnik segíthet, de csak a széndioxid újraárazására bátorítja a piacot. Így ellentétes hatása is lehet, ezért nem annyira hatékony, mint a kibocsátás megadóztatása.
- Az Únió nem szán elég forrást a célra. A zöld befektetéseket ki kellene vonni a GDP-hez viszonyított 3%-os engedélyezett költségvetési hiányplafon hatálya alól.
- Ha a célt a nulla karbonlábnyom elérésére is ki akarja terjeszteni, az Úniónak a kereskedelempolitikáját is újra kell gondolnia. Ez viszont hátrányosan érinti a rövid távú növekedést, a nagyobb bizonytalanság és a magasabb árak miatt.
Háttéranyagok, kapcsolódó cikkek:
- Az európai Únió 2030-ig szóló keretprogramja:
https://ec.europa.eu/clima/policies/strategies/2030_hu - Euronews:
https://hu.euronews.com/2020/01/22/a-megujulo-energia-jo-a-kornyezetnek-es-a-gazdasagnak-is - Az Euronews áttekintése a S&P tanulmányról:
https://www.euronews.com/2020/02/12/reducing-gas-emissions-won-t-necessarily-harm-the-economy-in-the-long-term - A teljes S&P dolgozat (ingyenes regisztrációval olvasható):
https://www.spglobal.com/ratings/en/research/articles/200210-economic-research-eu-green-deal-greener-growth-doesn-t-necessarily-mean-lower-growth-11338212
