Ha van valami, ami a gasztronómiáról szóló irodalom csúcsteljesítménye, ami szellemileg feldob és egyszerre éhessé is tesz, minden mondatával gyönyörködtet, az Hamvas Béla.
Hamvas, aki egyszerre több és kevesebb, mint író, nem vallástörténész, nem filozófus, és egyáltalán nem modern kori guru, noha sokan szeretnék így látni. Egy különös, irodalomtörténeti szempontból egyetlen irányzatba sem sorolható író-gondolkodó.
Persze Hamvas…
Akiről sokaknak a „Bor filozófiája” jut eszébe, ami alapmű, sláger, és amiben a bor spirituális, metafizikai tartalmáról ír nemcsak mélységes filozófiai megalapozottsággal, hanem páratlanul eredeti (és szórakoztató) stílusban.
De Hamvas írt másról is, A Jóisten uzsonnájában például arról, hogy minden hónapnak megvan a maga színe, vele a csalhatatlan isteni eredetű étele. A június például piros hónap, ilyenkor epret kell enni, és nem akárhogyan: rétegezve, porcukorral, rácsurgatva tejfölt. Hibás ízlésre vall szerinte, ha valaki az epret tejszínnel fogyasztja. A május színe pedig a zöld, az augusztusé az aranysárga.
De milyen színe van a február végének, március elejének?
Erre Hamvas nem tér ki. Talán lila lehetne, mert tavaszi böjti időszak liturgikus színe a a bűnbánatot jelképező violaszín.
Egy biztos, ma épp hamvazószerda van, hagyományosan a 40 napos böjt kezdete.
A böjtről Hamvas Béla is sokat elmélkedik
Miért is böjtöljünk Hamvas szerint? Mert „az ételből is, mint az ismeretből, az ember vég és megállás nélkül minél többet eszik, annál többet és többet és többet kíván” (részlet az „Egy csepp a kárhozatból” című esszéjéből). Jó visszavenni. Úgy vallja, ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lenne más, mint a gyümölcs.
Himnusz a rántottleveshez
Hamvas szerint a böjt időszakában nem ehetnénk mást, mint „normális ételeket”, olyanokat, mint a rántottleves: „Ami semmi különös. Szenzáció nélküli. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem”. A rántottleves mindennemű, feszültség nélkül való étel, „ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerű.”
Az ember a nap bármely órájában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz: „A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele.”
Nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb: ”ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort.”
A rántottleves normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni.
Böjti időszak következik, hallgassunk hát Hamvasra! Fizikai böjtöt csak mérsékelten, és nagy utánajárás után ajánlott alkalmazni. Helyette inkább a mentális tisztulásra érdemes a hangsúlyt fektetni, és „normális”, egyszerű ételeket fogyasztani, húsmentesen, olyanokat, mint ez a senki számára sem nehéz, végtelenül egyszerű fogás: a rántottleves.
Hamvas esszéjét ezzel zárja: a bűncselekmények közt kétségtelenül a legsúlyosabb az élelmiszerhamisítás:
„Ebben a bizonyos tekintetben együtt van az árulás, a káromlás, a mérgezés, a csalás… visszaél azzal, hogyha az ember megéhezik, ennie kell.” A rántottleves viszont olyan egyszerű és szerény étel, hogy azt hamisítani még senkinek sem jutott eszébe. Talán azért is, mert olyan olcsó, és nem érdemes.
Hogyan böjtöljünk hát Hamvas módra? 40 nap helyett elég pár nap csend és letisztulás
A böjt nem önsanyargatás, hanem felkészülés, megpihenés és meditáció. Gondoljunk csak bele, nekünk csak pár nap lemondás, amikor nem eszünk húst, cukros ételeket, vagy épp csak nem nassolunk… a világ számos országában egész életükben éheznek, és csak áhítoznak azok után, amiről most egy rövid időszakra mi nagy kegyesen önszántunkból lemondunk.
Hamvas szerint nem kell mindig nagy vállalásokra gondolni, 40 nap helyett elég 40 óra is, ha azt okosan csináljuk. Erről így ír:
„Fent a hegyen az erdei házban silentiumot és böjtöt készülök tartani. Este nyolckor könnyű vacsorát eszem. Az emésztés éjjel tizenkettőkor fejeződik be. A böjt kezdete. Az egész következő nap, harmadnap délután négyig. Összesen negyven óra.
Böhme azt mondja: Ádám a paradicsomban negyven napig élt, Izrael negyven évig bolyongott. Jézus negyven napig volt a pusztában, Krisztus negyven óráig feküdt a sírban. Ezért választottam a negyvenet. Nem vagyok vallásos. Nekem az egész kell. De tudom, hogy az ember helyesen teszi, ha a vallással számol, mert minden emberi tudás között a legtöbb reális bölcsesség a vallásban van. A negyven óra alatt egyetlen hangos szót sem ejtek ki. Csendesen sétálok, testi munkát nem végzek, inkább az árnyékban ülök, olvasok, meditálok, ha szükségét érzem, imádkozom. A gyomor lázongó követelőzését időnkint enyhén citromos vízzel kell csillapítani. Reggel és este tetőtől talpig megmosdani.
A silentiumot és a böjtöt azért határoztam el, mert egyébként sem könnyű sorsom eddig legnehezebb esztendejének értelmét megtaláltam, és most ezzel az értelemmel szembe kívántam nézni. Ehhez kell a csend és a magány és a böjt és a mosdás, ez a vesztegzár, az élettempót lelassítani, ha lehet, megállítani, és így az értelem teljes felismerésére a lehetőséget megteremteni.
