Valami abszurd komédia ez: pandémiás idők járnak, hónapok óta este 8 után itthon kuksolunk, és csak reménykedhetünk abban, hogy egyszer lesz ez majd másként. A társulatok persze – munkahely ez is – menetrendszerűen bejárnak és próbálnak, csak mi nézők – ahogy a focimeccsről – vagyunk szépen kitiltva. Nos, színház. Most mi magunk vagyunk, kifordult világunk maszkos színészei.
A szombathelyi színház közben új bemutatóval rukkolt elő – épp szombaton
Farsangi játék címmel Ion Luca Caragiale darabját épp a Mohácsi-testvérek vitték színre. Miközben pár hét múlva a WSSZ-ben igazgatóváltás lesz, pont egy Mohácsi-premier zajlik az üres porondon.
Fura egybeesés
Mert, ha emlékeztek még rá, Mohácsi János és Harsányi Sulyom Lászlóval közös pályázatát szinte olvasatlanul söpörte le pár hónapja Szombathely önkormányzata, tegyük hozzá maga társulat jó része is. Most pedig itt az újabb Mohácsi-bemutató, amit esélyünk sincs látni – csak fotókon. (Talán egyszer…)
Csináljunk hát színházat, ahogy tudunk!
Az előbb, pisztrángsütés közben (le volt árazva a Lidlben, de már lekésték) hallgattam egy adást, a sokat rugdosott Magyar Színházi Társaság: Csináljunk színházat! sorozatának legújabb beszélgetését.
Csizmadia Tibor vendégei ezúttal Bodor Johanna és Harsányi Sulyom László voltak.
Mindkettejüknek van köze Szombathelyhez. Bodor Johanna, aki nem a WSSZ igazgatói székére pályázott, szintén erős szálakkal kötődik Jordán Tamás vezette szombathelyi csapathoz. Az elmúlt 10 évben többször dolgozott itt. A beszélgetésben ez nem lett téma, ahogy az sem, hogy férje, Mertz Tibor a tavalyi évig egyik vezető színésze volt a WSSZ-nek. Bodor Johanna most szerepe szerint a Pécsi Nemzeti Színházról beszélt, az oda pályázó szakmai stábról, és arról a pályázatról amit szintén lesöpörtek az asztalról. Nem szólt bele a szombathelyi ügyekbe.
Harsányi Sulyom László annyiban köthető a WSSZ-hez, hogy két karizmatikus művész állt mögötte (és pályázata mögött), akik szintén alakították, és minőséget hoztak a Gyöngyös partjára: Czukor Balázs és Mohácsi János.
Szóba került persze, hogy személy szerint milyen ambícióval vágtak bele a pályázatírásba, számítottak-e arra, hogy a szakmaiság helyett politikai játszmákban döntenek a kinevezésekről, hogy az országos politika miként írta felül a helyi akaratot. (De ezt majd hallgassátok meg, lent hozom a felvételt…)
Ami ennél érdekesebb, vagy elkeserítőbb…
Ha már Szombathely és a WSSZ – Harsányi Sulyom László azért mondott pár erőset. Ezekből szemezgetek:
Arról, mennyire volt a szombathelyi pályáztatás profi:
„Maguk az önkormányzati alkalmazottak is el voltak veszve abban, hogy mikor és hol, mit kell leadni, mi a végső határidő… Senki semmit nem tudott semmit, és sem számított, amit leírtál, ilyen szempontból tök mindegy mit írtál – teljesen mindegy, hogy olvasták-e vagy sem a pályázatodat.„
A szombathelyi társulat döntéséről:
„ A helyi művészeti titkár mindent megtett azért, hogy ne tudjunk leülni a társulattal beszélgetni. Mi mégis kikényszerítettük ezt, ezen a megbeszélésen Mohácsi János annyit tett hozzá: Ő azt tudja ígérni, kemény munkával nagyon jó színházat fogunk csinálni. Láttam egyesek arcán, hogy a hideg verejték elkezd folyni, nem akarnak nagyon kemény munkával nagyon jó társulatot… Sikerült kettéosztani a csapatot, és nem csak a két pályázó oldalán, hanem a „betörő idegen” meg a „helyi állóvíz” között, akit jól ismerünk, és aki úgyis le van zsírozva. Ebben az értelemben már rég nem arról szólt a dolog, hogy a pályázatunkban mit írunk le, hogy mi a valódi színházi szándékunk, hanem hogy megzavarjuk azt az állóvizet, ami itt kialakult.”
Harsányi Sulyom László azt állítja: Jordán Tamás először biztatta, kiállt mellette, aztán már ellene munkálkodott:
„Jordán Tamás volt az első akivel megbeszéltük, hogy pályázunk. Ő melegen támogatta a mi pályázati szándékunkat, beszélt is a polgármesterrel, kifejezte támogatását, majd az egész pályázati időszakban mondhatni ellenünk lobbizott.”
Ezen a ponton Csizmadia Tibor zavara jön, és terelni kezd, szabadkozik, hogy Jordán nincs jelen.
Erre Harsányi Sulyom László:
„Szerinted erről kínos beszélni, mert nincs itt Tamás, de majd legközelebb meghívjátok! Jordán saját véleményét megpróbálta kijátszani ebből, pusztán azért, hogy mind a két helyzetben győztesként legyen”
Harsányi Sulyom László szerint végeredményben az egész színházi szakma vesztese ennek a tragikomédiának:
„Mindenki végtelenül kiszolgáltatott, ezért őrületes szabadság-deficit van. Az egyébként bennük meglévő természetes szabadságvágy eltűnt a magyar színházi szakmából, és ez meglátszik az egész magyar színházcsináláson. Meglátszik az előadásokon: mert nem lehet kockáztatni, nem lehet a nézőknek olyan impulzusokat adni, amilyenek szükségesek…
Harsányi Sulyom László ezzel szembe olyan impulzusokat akart Szombathelyre hozni, olyanokat írt le pályázatában, amik ezekkel a negatív folyamatokkal szembe mennek. Ezzel azonban – folytatja – úgy tűnik, provokálta a társulatot és szombathelyi önkormányzatot is:
„Ijesztően hatottak ezek az impulzusok, érdekes, hogy a főiskoláról kikerülteknek nem, de ők „liberális hüllő-keltetőből” jöttek…”
Amit még leszögez, „elképesztő uszítás zajlott Szombathelyen,„ Holott ők a társulatban például elbocsátási moratórumot hirdettek, mindenkinek megígérték, hogy kipróbálják és bizalmat adnak.
A beszélgetés végén Bodor Johanna az 1945 című film egy idézetét hozza, utalva arra, hogy pályázik-e még valaha: „Elférünk nem?”
Nem, már nem férünk el – mondja erre keserűen Harsányi Sulyom László.
Majd hozzáteszi, 62 évesen szívesen csinálna egy alternatív színházat, de már nem ezek az idők járnak. Így egy ideig biztos nem pályázik sehová, közli szomorúan.
„Valami pokoli, milyen végtelenül szomorú ez a beszélgetés még akkor is, ha előre tudtam, hogy ilyen lesz.” – írja valamikor az ötvenedik perc után, kommentben Sándor Erzsi. És neki is igaza van.
A beszélgetést ide kattintva nézhetitek meg.
Az élő videó indulására pár percet várni kell. Hamarosan kikerül a Youtube-ra, a cikket az oda mutató linkkel is ki fogjuk egészíteni.
