Kígyózó sor a szombathelyi MSH előtt, szombat van, pedig nincs is Delta buli. Ki érti ezt?!
Bödőcs Tibor és a Kolera a Vackor csoportban tényleg megállíthatatlanul terjed Szombathelyen. Bár a hétvége másik nagy attrakcióját, a lukácsházi böllérversenyt pár napja lefújták (biztos felvásárolták a kolbászhoz a sót), Tibikét és közönségét a koronavírus-pánik sem tudta otthon tartani. Teltháznál is teltebb ház várta, azóta sem hallottam tömeges szombathelyi megbetegedésről, de ez más tészta.
Tibike földim, generációs társam, félszavakból értjük egymást.
Ugyanabba a gimibe jártunk, ugyanazok között a dombok, búcsúk és disznóvágások között telt a gyermekkorunk. Mintha egy puttonyba szüreteltük volna a noha szőlőt, néha annyira egyívásúnak gondolom magam vele…
Farmer, hozzá egyszerű szabású sötét ing, egy önálló esthez ennyi elég.
Bödőcs nem vacakol színpadképpel, kikopott mögüle a dohányzóasztal és a karosszék is, csak kiáll a függöny elé, és mondja, csak mondja.
Figyelem, miként parodizálja a mester például Orbánt, mert a zalai sztorikon túl Tibike nálam ebben a legjobb. Átlényegül. Ahogy a képzeletbeli zakóját rángatja, hozzá a gesztusok és a hanghordozás, magam előtt látom a nagyurat.
Bár a legújabb szombathelyi Bödőcs-szériából ez már a második etap (lesz áprilisban egy újabb előadás is), aki nem kapcsolt időben, hónapokkal az előadás előtt, az bizony kint rekedt. Tibike olyan, mint a legjobb budapesti színházi előadások – ha nem vagy észnél, képtelenség, hogy valaha is élőben lásd.
Nehéz másfél órán át egyenletesen tartani a tempót, vannak kifejezetten erős részek, és vannak gyengébbek.
Néha az az érzésed, a függöny mögött ott áll valaki, aki néha hátulról odasúgja: „Tibor, még van fél óra, ne állj le, mondj már valami vicceset, mert leül a buli!”
Nekem továbbra is a vidék, a búcsúszentlászlói témák, a szülők és a nagyszülők világa, ami leginkább betalál. Egér? Csapd agyon! Nyuszi? Hozd a hurkot! Móriczosan tömör és tűpontos karcolatok erről az idillinek nem mondható magyar vidékről.
Belekap még ebbe-abba, aktuálisakat is keres, de kevésbé érzem ütősnek, amikor épp a szexről vagy az oviról beszél. Ezt megteszi más is a Dumaszínházban.
Kevés a politika, talán túl kevés, én magasabb fokozatra kapcsolnék ebben is. Persze nem vagyok Tibike.
Kicsit szomorkodtunk, hogy a végén ráadást nem kaptunk, Tibike csak úgy, egy elköszönés után továbbállt. Bizonyára a szombathelyi színházba sietett – ahol a Weöres és Fekete címmel megtartott stage party-n eresztette le a fáradt gőzt.
Íme, a bizonyíték:
Bödőcsnek amúgy tényleg sűrű a naptára, szinte minden este megy valahová. Arra azért kíváncsi lennék, mennyi egy önálló estjében a rögtönzés, mennyi estéről estére a hozott anyag.
Összességében, továbbra is szeretjük Tibikét, de legközelebb újra csak a „Szentföldön”, Zalaegerszegen fizetünk be rá. Ott, a helyiek között nagyon más tud lenni egy-egy elsütött pálinkázós, disznótoros, nyuszimotoros poén. Pár éve volt szerencsénk hozzá:)
Figyelem, Tibike áprilisban Szombathelyen megint újráz, úgyhogy nem maradtatok le semmiről! Vagy ki tudja…
