Gesztenyézni és főterezni jöttünk, de az őszi napsütésben szerettem volna megmutatni még, elhagyatottságában is milyen megejtően szép az ország egyik legkisebb zsinagógája: itt Kőszegen. Mint Csipkerózsika elátkozott kastélya, olyan a Várkörön ez az eldugott vadászkastélyra emlékeztető templomocska.
Két várszerű tornyával, barokkos elemeivel, finom íveivel, kupoláival és apszisaival, nem lehet csak úgy elmenni mellette. Muszáj megállni a kerítésnél és belesni…
Nem gondoltam volna, hogy ekkora mázlink lesz. A zsinagóga udvarának kapuját ugyanis épp tárva-nyitva találjuk.
„Nyugodtan bejöhetnek!” – hallom a távolból.
„Nem kell félni, épp most szellőztetek!” – invitál valaki a kertből.
Aztán meséli kezd: „El se tudja képzelni, mennyien jöttek ma is! Romosnak romos még, de már tényleg felújítás előtt áll. Nem kell félni, be lehet nézni, már nem életveszélyes…„
A zsinagóga fakapuja, az első csoda, amin megakad a szemünk. Szú rágta mestermunka:
Belépünk.
Kitakarítva. Bent üresség, csak a csupasz téglafalakat látni. Fent a magasban, középen egy tátongó lyuk, mintha az ég kacsintana ránk.
Körbesétáljuk.
Egy régi firkára bukkanunk, múlt századi évszámmal, valaki akkor szeretett itt nagyon valakit:)
Kint letakarva egy zongora, lehangolódva. A fiam próbál életet csiholni belé, fájóan hamis.
A lányom közli: ő itt szeretne lakni, annyira szép.
Ez az Isten háza, nem az emberé. Okoskodom. Vagyis a zsidó vallásban ez nem is ilyen egyszerű, nem is templom, mert templomuk csak egy volt, az is Jeruzsálemben, és rég lerombolták, azóta nem építenek másikat – szóval itt elakadok. Voltaképpen, miért is ne lakhatna itt?? Pláne, hogy nemrég még ír kocsmát terveztek nyitni benne, de erről is mindjárt…
A története
A kőszegi zsinagóga a Sziget-külvárosban (ma Várkör) épült fel romantikus stílusban. 1858-ban kezdték a munkát, és 1859-ben már felavatták.
Létrejöttének anyagi alapját annak a Schey Fülöpnek az adománya képezte, aki az első óvoda és a szegényház létesítéséhez is jelentős összeggel járult hozzá. Erről tanúskodik a homlokzati tábla felirata is.
Az utcai fronton két melléképület épült hozzá, a bejárattól jobbra a rituális fürdő, mögötte a rabbi lakása, balra a tanterem a tanító lakásával. A telek közepére állították az ellipszis alakú belső tér köré szervezett, összetett alaprajzú és tömegű épületet.
A kőszegi zsidó hitközség 1941-ben még 109 embert számlált. Az 1944. nyári deportálást csak páran élték túl. A hitközség 1951-ben meg is szűnt.
1944-1996-ig az állam tulajdonában volt.
1996-ban egy magánszemély vette meg, azzal a céllal, hogy ír pubot alakít ki benne. A számításai nem jöttek be, 2004-ben elárverezték az ingatlant.
2015-ben a Miszlivetz Ferenc-féle kőszegi KRAFT (integrált város és vidéke koncepció) projekt már számolt vele, tervezte a felújítását – a nyugat.hu-n írtam erről egy cikket. (Akkoriban még ramatyabb állapotban volt, fa nőtt ki az épület oldalából.)
2016-ban kisajátítással került a magyar állam tulajdonába – akkor az Átlátszó is foglalkozott részletesen a témával.
Most talán végre nekiállnak
Első ütemben a zsinagóga főépületét, a másodikban a rabbiházakat, az udvart és a zöldfelületeket újítják fel – olvasom a MAZSIHISZ honlapján. A terveket a Tripartitum Építész Műhely Kft. készítette el. A munkák befejezése 2021 második felére várható.
De miért is különleges a kőszegi zsinagóga?
Ehhez Fekete Dániel, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem könyvtárának munkatársának Magyar Narancsban megjelent cikkét idézem, nála okosabban nem tudnánk összefoglalni mi sem:
„ Nem csak az épület kereszt alakú alaprajza unikális, hanem a belsőépítészeti tartalom is, amelynek révén megteremtették és megtöltötték a zsinagógai funkció világát: a Tóra-szekrény – ami a keleti apszisban kapott helyet, és ami fölött egy óriási fából faragott Dávid-csillag van, benne az Örökkévaló nevével – mostanra siralmas állapotban van, akárcsak az egyedülálló barokkos festett mintázat (Gerő 1989), amely a kupolateret gazdagítja, és amihez hasonlók egyedül a rohonci zsinagógában volt, és ami most vészesen közelít a megsemmisülés felé.… Egyedülállóak ezek a díszítések, nem jellemzőek a zsinagógák világára és nincs is belőlük több talán ebben az országban. Leginkább a barokk keresztény templomok díszítéseinél látni ilyen belsőfestészeti formavilágot.„
