BUDAPEST PRIDE 2021
– puszta véletlen, hogy az első pride-om időben egybeesett a politikai pedofília hazai akciózásával
Gyerekkorom helye és ideje – a késő Kádár-kor, a falu, majd a kisváros, ahol laktunk – nem kimondottan az elfogadás közege volt. Akkor, ott a szexuális másságot nem jelölték betűszavak, vagy angolból átvett kifejezések. A két meleg férfi, akiről tudtunk, egyszerűen buzi volt. Esetleg homokos. Ezek a szavak a tündéri Nádasdy Ádámnak is köszönhetően épp most kezdik levetkőzni hozzájuk kötött negatív képzeteket. De szokni (szoknom) kell őket a nyilvános beszédben.
Mindenesetre a Kórház utcai gyerekcsapat normái szerint a késő-hetvenes években valami misztikus aberráltság képzete kötődött a „buzisághoz”. Tizenévesen ráadásul két negatív élményem is volt közeledni próbáló meleg férfiakkal. Szóval nekem is volt egy utam, ha nem is túl göröngyös, amíg arra jutottam, hogy elmegyek az idei Pride-ra. És ez a döntés csak véletlenül esett egybe időben a hazai politikai pedofília akciózásával.
Nem tartozom ahhoz a boldog kisebbséghez, akinek nincs (ha máshol nem, a közösségi médiában) homofób ismerőse. És a tavalyelőtti, nem online pride környékén zavarni kezdett, hogy úgy állították be a felvonulást,
mint Szodoma és Gomorra fékevesztett megtestesülését, ahol bőrtangás pederaszták hipnotikus vitustánccal rontják meg a rájuk pillantó kiskorúakat.
Egyre erőtlenebbnek éreztem a saját érvelésemet, hogy hát nem is, mert tényleg nem voltam ott, és ezt gyakorta a fejemhez is vágták a Pride lelkes kritikusai. Akik persze ugyanúgy nem voltak ott. Érlelődött a döntés, hogy megnézem a kamaszlányommal.
Aztán egy hajléktalan ismerősöm miatt lett a szándékból elhatározás. Róla naivan azt gondoltam, mivel megtapasztalta, milyen a kipárnázott, védett burokból kivetettnek lenni, igazán megértő a másik kisebbséggel. Aztán egy pohár bor fölötti előadását hallgatva nagyra nyílt a szemem, amikor azt hallottam, „ …nem kellene rózsaszín pávatollal a seggükben riszálni magukat.” (Amúgy szerintem aki akarja, riszálja. Ha nem érdekel, majd nem nézek oda.)
Tavaly ugye ez kimaradt (Covid, online Pride).
Idén aztán elmentünk. A legjobbkor. Amikor a politika sötét erői éppen a meleg (stb) közösséget szemelték ki ellenségnek,
egy olyan népszavazással a láthatáron, aminek minden kérdése sugall egy sanda hazugságot
az eltérő szexualitású emberekről. És igen, vittem egy kiskorút, a kamaszlányomat. (Vagy ő vitt engem?) Jött velünk a barátom, ő is egy tinédzserrel, és az utolsó pillanatban csatlakozott hozzánk mégegy hasonló korú ifjú hölgy a baráti körből. Ideális célpontja lehettünk volna a feljelentő-fotók készítésére bíztató, amúgy komikus ellentüntetőknek.
Madách Tér
Időben érkezünk, a szivárvány esernyős Sissyhez közel, egy növendék fa félárnyékában találunk helyet. A tűző napon később ez a félárnyék áldás lesz. A beszédekből alig értek valamit, de ez kevéssé zavar. Nézek, mint egy elsőprájdozó, akinek minden új.
Tarkaságban nem sokban különbözünk bármelyik fesztivál közönségétől,
csak jóval több a szivárvány. Táskákon, pólókon, kendőkön, emberbőrön. És nagyobb a korosztályos szórás, de feltűnően sok a tizenéves. Később a menetben egy nyugdíjas korú hölgy örömmel jegyzi is meg a férjének, hogy több a középiskolás korú, mint korábban.
Kisszekrény, nagyszekrény
Arrébb két szekrény méretű férfi. Kisszekrény, nagyszekrény. Nagyszekrény egy oszlopnak támaszkodik, Kisszekrény oldalról Nagyszekrényhez simul, kezét a mellkasán pihentetve. Be kell vallanom, ez még szokatlan a szememnek. Így lehettek dédszüleink a térd fölött végződő szoknyával, aztán a nagyszüleink az utcán csókolózó fiatalokkal. Hozzá fogunk szokni ehhez is, ahogy például a kézenfogva flangáló kislányokat már észre sem veszem. A férfiakon még fennakad a szemem. Biztos a macsóságom miatt van így. Majd elmúlik.
Ellenünk tüntetők
Vannak. Alig veszem észre őket a Fővám térnél, kordonok és rendőrök választanak el bennünket. Így amolyan vicces látványosságnak tűnnek. Alig látszanak ki az egyenruhások mögül. A mögöttünk sétáló csoportból megjegyzi valaki:
„Nézd meg. Ötvenen vannak, mi tízezren. Szerintem rendben van.”
Ahogy olvasom később a tudósításokat, jócskán mellé lőtt az aránnyal, valójában 15-20 (esetleg kétszer annyi) ellendrukker jutott harmincezer felvonulóra.
Világbéke és mosolygás
A 2018-as Balaton Soundon bekeveredtem az izlandi GusGus műsorára egy félreeső színpadon. Öt perc alatt jöttem rá, hogy valójában egy meleg házibuliban vagyok, ahol örülünk, világbéke van, egymásra figyelés, zene és mosolygás. Hasonló érzésem volt itt is. Nem érdemes túlragozni, más-más indíttatásból, de mindenki ugyanazért volt itt, és örült, hogy mások is vannak.
Nem tudom, ilyen hangulat van-e a Békemeneten, de remélem, az is ugyanilyen barátságos.
Egy-két helyen láttunk a környező házak erkélyén vagy ablakába kitett szivárványszínű esernyőt, zászlót. Taps, mosolygás, séta tovább.
Pártok, politika
Majdnem szerencsénk volt, a Madách tértől a Tabánig szinte csak civilek és zenészek voltak körülöttünk. Egyedül a DK zászlós embereibe botlottunk bele többször. Kicsit féltünk, hogy korlátozás nélkül bemutatnak a velünk lévő kiskorúaknak valamilyen, a fejlődésüket befolyásoló politikai tartalmat aztán azok meg meggyurcsányulnak, de végül sikerült tisztes távolságban maradnunk
Azt csak az Instagramról tudom, hogy a Momentum nagy erőkkel volt kint, azt pedig a 444 videójából, hogy van MSZP, sőt, van ifjúsági tagozata, mi több, a Pride-on is felvonultak.
Illetve a Kétfarkúak jöttek mögöttünk egy ideig egy molinóval, de ők annyira nem pártként viselkednek (itt sem), hogy nem is ebben a bekezdésben kellene említeni őket.
A vége
A Tabánhoz érve sajnos elfogyott a türelem és az erő (nem az enyém), úgyhogy a beszédeket, illetve az összefoglalójukat már csak hazafelé, az autóban láttam a Telex cikkében.
Meg a civilek is kimaradtak.
Közben még egy közkútnál az alig csepegő víz ürügyén váltottam néhány szót egy kedves, szivárvány pólós hatvanas úrral. Mint elmondta, az előző hasonló (vízhiányos) élménye az El Camino-n volt.
Ha több jól komponált képet akartok látni a 2021-es felvonulásról, nézzézek meg Bozó Zsuzsanna galériáját a Facebook-on : KATT IDE
