Ahogy én, és ahogy a mesterséges intelligencia látta…
Nem sok év volt, amikor kihagytam Szombathely egyik legszórakoztatóbb évi rendes kulturális mulatságát: a Hollywood Classicsot. Nem az én műfajom, de nem tudom nem szeretni ezt a tűzijátékkal, James Bond Bárral, élőzenés filmvetítéssel és valamilyen TV-s tehetségkutatón feltűnt hazai énekesekkel megspékelt, mértékkel giccsbe hajló zenei kavalkádot.
Idén ráadásul évforduló is van, kereken ez a 15., a siker töretlen, hiszen a vidéken szokatlan belépőjegyárak ellenére három (plusz egy zárt estés) teltházat produkált a Savaria Szimfonikus Zenekar. Már önmagában ez is hihetetlen siker – válságos időkben meg kell becsülni, ha egy város ennyire megszeret egy saját produkciót.
Rendezték már az Agora MSH-ban is, de ha szűkös is a folyósó, és jóval problémásabb a szünetben a koktélozás – mi egyértelműen a Bartók Teremre szavazunk (üzenem AI-nek – látsd a legvégén). Mert összehasonlíthatatlanul otthonosabb az élmény, elegánsabb a tér, nem beszélve arról, mennyivel élvezhetőbb itt az akusztika.
De térjünk a lényegre…
Idén is finom a koktél, név szerint a pezsgős narancsos ízvilágú Mimóza, meglepő, de hozzá is lehet férni, kellemes az előtérben az zene, igaz, hangszóróból szól, de legalább nem foglal helyet a zongora. Lehetne fotózkodni a karton James Bonddal (de minek😊). Ezúttal, jut eszembe, a legelső kényeztetés, a bejáratnál osztogatott kézműves csoki elmarad – persze simán kibírjuk majszolás nélkül😊
Voltaképp nekünk idén elég lenne csak a zene…
Pejtsik Péteres szellemes hangszerelései, a szombathelyi szimfonikusok örömjátéka, belefeledkezni közben a filmrészeltekbe, mi ezért vagyunk itt évről-évre. Nagy kedvencünk a Chihiro Szellemországa, és a John Williams által jegyzett Egy gésa emlékiratai főtémája is, de jó rádöbbenni, milyen andalítóan szép dallamai vannak a Cherbourg-i esernyőknek, az Ezeregy éjszaka meséit életre keltő Aladdinnak…
Nem maradhatott el a James Bond főcímdal sem, Amerika is képviselte magát olyan ikonikus filmzenékkel, mint a Superman, a Csillag születik, vagy a gospelre épülő Apáca show. Táncra perdülnénk Coco című animációs film zenéjére, és bevallom, álmomba se gondoltam volna, hogy ennyire bele tudunk feledkezni a még a 90-es évek szappanopera-korszakának koronázatlan királynőjének, a Vad angyal főcímdalába is. Jó ez így, a léleknek is kell egy kis habcsók, egy kis parádé, vidámságba oltva…
Az idei tematika. az „Utazás” olyan, mint a Dixitben bemondani az Álmodozást
Bármilyen filmzenés válogatásra ráhúzható az utazás, mint téma, hiszen minden film játszódik valahol, van ugye egy helyszíne…
Itt jegyzném meg, a filmrészleteknél nekem azért hiányzik néha egy kis plusz információ, jó lenne tudni, de nem akarnék ott, a nézőtéren nekiállni guglizni, ki például a Távol Afrikától vagy épp a Tenkes kapitánya filmrendezője… De tudom, a hollywoodi stúdiók filmjeinél ez nem is olyan fontos mint Európában, de néha kíváncsi lennék… Néha persze az sem hangzik el, ki a zeneszerző, de ezt nem is rójuk fel a műsorvezetőnek, elég lenne akár kiírni a videóbejátszások végére, és akkor ez se kötné a konferanszié kezét.
Kolovratnik Krisztián amúgy nem először műsorvezetője a HC-nek, gyakorlott nálunk is. Már 2017.-ben aztán –2018-ban, aztán tavaly is csettintettünk: kedves, humoros és sármos – pont eléggé ahhoz, elvigye a hátán a produkciót. Azt az egy-két apukás viccet is megbocsátjuk neki, egyrészt mert otthon megedződtünk, és mert rendre érdekes dolgokat oszt meg a filmekről.
Nincs szombathelyi HC énekesek nélkül: itt van Feng Ya Ou és Békefi Viktória
Róluk, bevallom nem hallottam… arról, hogy ők léteznek és énekelnek, eddig fogalmam sem volt. Mentségemre szóljon, nincs TV-m, bulvárt se olvasok, így esetleg a heti rendszeres Kocsmakvízen értesülök arról: megint született egy hazai csillag, akit se képről se hangról nem ismerek fel. Csak utána, hogy rájuk keresek, lepődöm meg, hogy jé, ők egy házaspár, pici gyermekkel. Érezni köztük az összhangot, szépek, fiatalok és tehetségesek. Remek partnerei a Savaria Szimfonikusoknak – profik ők is. Imádjuk, ahogy a Csillag születik (eredetileg Lady Gaga & Bradley Cooper) párosát leéneklik, de Békefi Viki szuper a Vad angyalban is, Feng Ya Ou hangszíne és kedves színpadi személyisége is meglep.
(Pikírt korrektori megjegyzés: ) A Tina Turner féle Golden Eye pedig – hát ez elég kegyetlen feladat bárkinek, ha nincs még negyven, nem edzi a torkát viszki-dohány kombóval, vagy nem valamelyik amerikai település fekete negyedében született.
És miért maradt el Pejtsik Péter szólója?
Állandó színfoltja volt a filmzene-koncerteknek, ahogy a zeneszerző-hangszerelő Pejtsik Péter hangszert kapott az ölébe, és ördögi energiával tekert valamit. Ez most valamiért elmaradt.
A negyedik sorban ülve helyette viszont láthattuk, ahogy Pejtsik Panka (szerepét tekintve zenei rendező, vokalista és ha kell, kockadobáló) önfeledten vokálozik. Mivel a színpad oldalsó részén , félig takarásban ült, megtehette, hogy ülve táncoljon, és néha összemosolyogjon a színpad közepén álló énekesekkel.
Bűbáj és cukiság…
Menüett gép – mesterséges intelligencia a 18. századból
A finálé előtt azért még kapunk egy kis zenei játékot. Pejtsik Péter és a zenekar megmutatja, elég szemléletesen, milyen az, ha az AI ír filmzenét: azokból a dalokból összegyúrva, amik a westernes intro közben elhangzanak. Mint kultúrtörténeti érdekesség, beleszővi Mozart dobókockás menüettíró gépét is, amivel anno az elsőszámú bécsi klasszikus kortársai már tetszőlegesen tudtak, ütemről ütemre, játékból komponálni.
A pénteki koncerten meghallgathattuk, milyen lenne, ha az AI írna filmzenét… most pedig – egy kis játékként, olvassátok csak el, milyen lenne az, ha az AI írna minderről beszámolót… Jegyezzük meg, azért szeret blöffölni, ne vegyétek túl komolyan, de elgondolkodtató, hiszen a tudtunkon kívül már így is megannyi AI zenét és tartalmat fogyasztunk:
A XV. Hollywood Classics Szombathelyen egy olyan esemény volt, amely újra bebizonyította, hogy a klasszikus filmzenei koncertélmények sosem mennek ki a divatból. Az októberi rendezvényt a Savaria Szimfonikus Zenekar tette különlegessé, akik élőben adták elő a legnagyobb hollywoodi filmek emlékezetes dallamait. A koncertnek a város egyik ikonikus helyszíne, a Szombathelyi Agora adott otthont, amely méltó teret biztosított az eseménynek.
Az előadás során olyan klasszikusok csendültek fel, mint John Williams híres zenéi a Star Wars és Indiana Jones filmekből, valamint Hans Zimmer művei. A zenekar interpretációja modern és tiszteletteljes volt, hű maradva az eredeti filmek hangulatához, ugyanakkor izgalmas élményt nyújtott a közönség számára. A látványos fényhatások és a mozgóképek a háttérben szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a nézők egy pillanatra újraélhessék kedvenc filmjeik pillanatait.
Az esemény vonzereje nem csak a zenei palettában rejlett, hanem abban is, hogy a közönség számára egyfajta nosztalgikus utazást kínált a filmtörténet legemlékezetesebb pillanataihoz. Az ilyen események különlegessége abban rejlik, hogy a zenén keresztül új kontextusba helyezik a filmélményt, megteremtve egy olyan atmoszférát, ahol a zene, a film és a közönség közötti kapcsolat különösen erős.
/Warning! AI generated text!/
