A könnyű francia komédiához békebeli kis varietészínházba mennék. Akár itt, Szombathelyen – vörös posztókárpitos karzattal, tálcákkal egyensúlyozó pincérekkel, szivarozó urakkal. Közben a deszkákon nyuszilányoknak maszkírozott táncosnők ficánkolnák a kánkánt, és én a pezsgőhöz sós perecet majszolnék. Később, hajnal felé, hogy megkönnyítsem a kizuhanást a kabaré-valóságból, abszintért intenék. Aztán csak mosolyognék a békebeli, csetlő-botló szórakoztatáson.
Valahogy ilyen hangulatúnak képzelem a Kis hölgy a Maximból , avagy a La Dame de chez Maxim ősbemutatóját, valamikor 1899. januárjában, a párizsi Théâtre des Nouveautés-ben.
… gombnyomásra kikapcsol…
Feydeaut Molière óta a legnagyobb francia vígjátékszerzőnek tartják, 60 színdarabot írt, közülük ezt az Osztrigás Micit 1899-ben. A bohózat hazai bemutatójára sem kellett sokat várni, még ugyanebben az évben műsorára tűzte a Vígszínház. Az eredeti címe „Egy hölgy a Maximból” volt, de a főszereplő francia neve La Môme Crevette, vagyis a (Kis)Garnélarák(ocska), Béldi Izor fordításában az Osztrigás Mici nevet kapta. Innen jött a színdarab másik, jóval ismertebb címe.
Nem az én emberem Feydeau, de értem a választást
A WSSZ-ben sem ismeretlen szerző. Bizonyíték gyanánt pár bemutató az elmúlt évekből: Kézről kézre , A tartalék tartalékos, a Hülyéje). Bevált recept lehet arra, ha egy színház épp nem akar túl mélyre szántani, csak probléma-mentesen szórakoztatni. Pont azoknak, akik a Mohácsiak rendezte Liliomfiról csalódottan jöttek ki.
Gondolkodós darabnak pedig most úgyis ott a kamarában az Equus zabolátlan lovasa, Zsótér Sándor rendezésében. Hozzá párban, könnyed desszertnek a nagyszínpadon Osztrigás Mici osztja az észt. Helyesebben okítja lazaságra a hölgyeket.
A sztoriról annyi…
A tudományos munkájába temetkező komoly orvostanár, Petypon (Orosz Róbert) másnaposan ébred a felfordított kanapéja alatt. Az ágyában Mignonne (Gonda Kata), a bártáncosnő a Maximból. Rövid jellemzésére nem is találnék jobb leírást, mint egy korabeli sanzont: „Egy kis rúzs, egy kis hús, Egy kis vékony selyemblúz: Ez az én kis weekend-babám.” Na, ezt a tűzrőlpattant hölgyeményt az érkező nagybácsi, az ellentmondást nem tűrő ezredes (Szabó Tibor) pipogya unokaöccse feleségének véli.
És ekkor jön haza a valódi feleség (Németh Judit). Innentől aztán beindul a hazugságok és félreértések lavinája, a szerző keresztül-kasul gabalyítja a szálakat.
Mindehhez az elegáns polgári enteriőr-díszlet is kipipálva, amiben az iparos rutinnal felrajzolt Feydeau-figurák remekül működnek.
A maga nemében egy akkurátus előadás, de jobb az elején tisztázni, én csak a főpróba előtti fotóspróbát láttam.
Ahol még néha szétesett a játék, hol a kis Mignonne (Gonda Kata) haja nem volt tökéletes, hol Szabó Tibor „ezredes” vállgombja gurult el a kanapé alá.
Mi így is jókat röhögtünk (alig páran ültünk a nézőtéren), ami biztosan köszönhető Réthly Attila rendezésének is.
Ami látszik, a Feydeau kacagtató, léha és olykor pikáns „Nirvána-széke” ki van találva: ez is egy olyan darab, amiben mindenki óramű pontossággal csetlik-botlik. Matematikailag kiszámított a komikus hatás. Nincs üresjárat, poén-poén hátán, egyik helyzetkomikumból esünk a másikba.
Tényleg nem a műfajom, de ha sikerül bekapcsolni a fejben a Nirvána-széket, van egy húzása.
Végezetül még annyit, állítólag Ady Endre is megnézte anno az előadást Párizsban, és azt írta: “E bolondos, könnyű darab felett a hangulatok tarka illatfelhői lengenek. Nevessenek, de egy helyütt a darabban szinte megható, nemes poézis strófái csöngenek. Merészen kacérkodik néha a legszivárványosabb filozófiával, sőt magával az irodalommal…”
Szereplők:
Lucien Petypon, orvos/Orosz Róbert
Gabrielle, a felesége/Németh Judit
Mignonne, bártáncosnő/Gonda Kata
Édouard Mongicourt, orvos/Szerémi Zoltán
Jules Petypon tábornok/Szabó Tibor
Vidauban, biztosítási ügynök/Endrődy Krisztián
Chamerot főhadnagy/Antal D. Csaba
Valmonté hercegnő/Bálint Éva
Tristan Valmonté herceg, a fia/Jámbor Nándor
Mme Ponant/Alberti Zsófi
Mme Virette/Ostyola Zsuzsanna
Mme Vidauban/Balogh János
Clémentine, a tábornok unokahúga/Dunai Júlia
Guérissac hadnagy/Matusek Attila
Sauvarel, polgármester/Bajomi-Nagy György
Mme Sauvarel/Poór Éva
Étienne, Petypon inasa/Kelemen Zoltán
Émile, tisztiszolga/Szabó Róbert Endre
Plébános/Horváth Ákos
Utcaseprő/Avass Attila
továbbá szállítók, inasok, vendégek
Díszlettervező: Khell Csörsz
Jelmeztervező: Velich Rita
Zeneszerző: Kovács Adrián
Korrepetitor: Falusi Anikó
Súgó: Győrváry Eszter
Ügyelő: Bors Gyula
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra
Rendező: Réthly Attila