A Pál utcai fiúk a WSSZ-ben
Szokatlan októberi melegben, maszkos, izzadós jegypénztári sorban állás után, a hátsó sorok egyik székébe huppanok. Főpróbahét van, és még szabad a színházba járás. Még fogalmam sincs arról, hogy ez A Pál utca fiúk mennyire kibillent majd az egykedvűségemből.
Elképzelhetetlennek tűnik, hogy három óra múlva én is felállva tapsolok.
A musical az csak musical, fanyalgok az első tíz percben. Molnár regénye kötelező, persze, kívülről fújjuk, az egészet, noha alig olvastuk, max 13 éves korig. (Pedig érdemes fellapozni. Mindjárt ott az első mondat, többszörösen összetett szépség). Musicalből jót csinálni az egyik legnehezebb színpadi feladat. Voltak kétségeim, kell-e ez nekem, mi újat mondhat Réthly Attila rendező a százéves tanmeséről, gitt, üveggolyó, grund – Dés-Geszti zenéjével megfejelve, egy nem túl nagy vidéki színpadon.
Behúznak a csőbe. Fél óra és elillan belőlem minden kétség.
Székely Kriszta – Máté Gábor színművészeti egyetemi végzőseit lecsábítani Szombathelyre a lehető legjobb választásnak bizonyult. A Pál utcai fiúk, Jámbor Nándorral az élen (ő Boka), olyan dinamikával robban be, olyan erővel és tehetséggel küzdenek a színpadért, a Grundért, hogy nem lehet nem a hatásuk alá kerülni.
Összecsúszik, új értelmet kap minden.
Velük, a színművészetis hallgatókkal gyomorba markolóan aktuális lett ez a történet. Nem kell túlmagyarázni, a Szombathelyen gyakorlatozó fiatalok a saját bőrükön, a jelenben, épp most tapasztalják meg:
milyen az, ha einstandolják a Grundot (nevezzük nevén: a Színház és Filmművészeti Egyetemet).
Jámbor Nándor Kaposváron élte meg a térvesztést. Nem lehet nem erre gondolni… miközben persze a színpadon a Pál utcai foghíj-telekért megy a harc. A koreográfiában és a jelmezben elő-előbukkan a SZFE-helyzetre való utalás. Nem lesz sok, pont elég arra, hogy nézőként kapcsolunk, mit is jelent itt és most a színészeknek ez a dalszöveg – mit jelent a srácoknak a grund, és nekünk, nézőként milyen vesztenivalónk van:
Álljunk bele ha kell,
Bármi jöjjön is el
Legyen szabad a Grund.
Véssük ide ma fel,
Hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk.
Nagy a világ, és rá se ránt,
Hogy errefelé a követ ki veti rá.
Ha közel a vész nem remeg a szánk,
Le fogjuk győzni, nekünk ez a hazánk.
Molnár Ferenc sem naiv, ő is jól tudja, a grund végső soron kié lesz. Ettől fájdalmas igazán.
Azért van abban is valami hátborzongató, hogy a 20. század elején Molnár, évtizedekkel a világégések előtt írt egy ilyen darabot. Benne a grunddal, Nemecsekkel, Bokával és a Pál utcai fiúkkal. Ahány gyerek, annyiféle: szelesek, bénácskák, olyanok, mint mi vagyunk, szerethető esendő, karakterek. Sokfélék, folyton veszekednek, vitatkoznak, a demokrácia egy fiúbandában is ilyen, néha zavaró és kaotikus.
Aztán ott vannak a vörösingesek, élükön (milyen beszédes nevek) a két Pásztorral – akik einstandonak, masíroznak, gyakorlatoznak, erőt sugároznak. Vagy 30 év múlva eljön az ő idejük is, persze ezt Molnár nem tudhatta, de pontosan rámutat arra, miről is szól majd a 20.század, mi történik a magyarok össznépi grundján…
A vörösingesek hol kommunisták, hol fasiszták, hol Rákosi ÁVÓ-sainak bőrébe bújnak…
Mindig itt ólálkodnak körülöttünk, mindent maguknak akarnak.
Einstandolják az életünk, tönkreteszik a vállalkozásunkat, elveszik a gittünket, a szavainkat, és újra és újra újra átírják a szabályokat, hogy a társasjátékban csak ők nyerhessenek.
Csapongok, mert ott a másik oldal – Molnár ebben az ifjúsági regényben fityiszt mutat a kispolgári világnak is. Gyönyörű ez a gittegylet, a polgári világ paródiája.
A gyerek a felnőttek játékszabályait élik kicsiben, szavaznak, könyvelnek, jogászkodnak, jegyzetelnek, elárasztják magukat tisztségekkel – tanulják szerepeiket.
Aztán történik valami, ami arra készteti ezeket a bájos kis gimnazistákat, hogy hirtelen kilépve az eddigi szerepükből, igazi döntéseket hozzanak, tegyenek a grundért.
Milyen szép (szép?), ahogy itt és most, minden összeér: az Egyetem, Molnár Ferenc, a fiatalok, a színház és színészet, a grund, a szabadság
Évek óta figyelem, Jámbor Nándor hogyan nőtt bele – hogyan lett a WSSZ egyik legszerethetőbb, legtehetségesebb fiatalja. Látom benne Bokát is, imádom, viszi magával a Pál Utcát.
A darab másik kulcsfigurája Nemecsek / Csákvári Krisztián (ő is Székely Kriszta – Máté Gábor osztály), meglepetést nem tud okozni a karaktere, de érzékeny, finom játéka megérint. Hangban is nagyon rendben van.
Ez összességében is elmondható, szépen szólnak a dalok. Börcsök Olivérre, Sipos László Márkra külön is felfigyelek. Névsorolvasást nem tartok, de aki nem érti mi a tétje a mostani SZFE térfoglalásnak, miért dühösek ezek a fiatalok, mit akarnak valójában – az feltétlenül nézze meg ezt az előadást, és meglátja, mit tudnak ezek a srácok.
És igen, nekik van még vesztenivalójuk, nagyon nem mindegy, hogy végződik ez a dráma, lesz-e még grund.
Még csak annyi, hogy az utóbbi évek egyik legerősebb színházi élményét kaptam csütörtök este a WSSZ-ben. Ennyi tehetséges fiatalt, ekkora erővel játszani…
Végezetül pedig, akik féltik az üveggolyóikat, azoknak szóljon Nemecsek dala – az egyik legerősebb szöveg a darabban:
Igen, Jó Volt!
Igen, jó volt. Jobb, mint ott állni, s nevetni.
Igen, jó volt. Jobb, mint árulónak lenni.
Hogy ázott az ingem, én nem bánom már,
Kifehéríti majd a nyár.
De a szégyen egy folt a bőr alatt,
És nem szárad fel sohanap. Benned ragad. Részed marad.
Igen, jó volt bátornak lenni ma végre.
Igen, jó volt, azt mondom, ennyi megérte.
Még vacog a szív, na, de lesz rá kabát,
Bele nem bújik gyávaság,
És én akkor sem fújom más dalát,
Ha ronggyá kell ázni ezért száz éven át.
Hát…
Szereplők:
Rácz tanár úr/Orosz Róbert
Boka/Jámbor Nándor
Nemecsek/Hajdu Péter István/Csákvári Krisztián e.h.
Geréb/Börcsök Olivér e.h.
Csónakos/Hajdu Tamás Miklós e.h.
Kolnay/Sipos László Márk e.h.
Barabás/Bánki Mihály e.h.
Weisz/Tegyi Kornél e.h.
Richter/Tóth Artúr
Csele/Csákvári Krisztián e.h./Hajdu Péter István
Leszik/Orosz Márton/Nagy Gergely
Gruber/Nagy Gergely/Orosz Márton
Áts Feri/Hajmási Dávid
Az idősebb Pásztor/Balogh János
A fiatalabb Pásztor/Béres Bence e.h.
Szebenics/Szenkovits Buda
Janó, a grund őre/Szabó Róbert Endre
További vörösingesek: Fókás Márton, Káldy Márton, Nagy Dávid, Pintér Gergő, Rózsa Viktor, Szombath Gergő, Zöld Zsombor
Díszlettervező: Takács Lilla
Jelmeztervező: Velich Rita
Jelmeztervező asszisztens: Tóth Barbara
Koreográfus: Kováts Gergely Csanád
Koreográfus asszisztens: Ostyola Zsuzsanna
Korrepetitor: Falusi Anikó
Súgó: Jenei Ági
Ügyelő: Bors Gyula
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra
Rendező: Réthly Attila
Bemutató: 2020. október 9. Nagyszínpad
No Responses