Tényleg, a doktor úr tudja, hogyan kell szülni? – Czukor Balázs szombathelyi anyák történeteiből rendezett színházat
Jó közösségben kibeszélni, hogyan működik az egészségügy, hogyan viseljük a kórházi rutint, a törődést és a nem törődést, mennyire fáj, ha fáj a spontán szülés, és milyen „a császárban” megélni azt, hogy nem lehettél elég jó anya. Otthon vagy kórházban, gátmetszéssel vagy anélkül, ki mondja meg, hogyan kell szülni? Fontos egyáltalán ez? Nem fontosabb, hogyan kell aztán a gyereket nevelni? – A szombathelyi civil színházzal Czukor Balázs és Surányi Nóra valami újba és jóba tapintott bele. Kísérleti előadás született a szombathelyi WSSZ-ben – ez a Gátak és gátlások
Izgalmas dolog a részvételi színház, civilek gyúrják, alakítják a történetet, ők játsszák el egy alig berendezett színházi térben saját szerepeiket. A maguk spontán, szívszorongatóan hiteles valóságát.
Mennyire jó épp ezzel a szombathelyi előadással kezdeni a saját portálomat is, amit hasonlóan közösséginek szánok – a napi hírhajszától távol, hosszabb távra tervezve. Azért, hogy legyen hol beszélgetni, hogy elmondhassam nektek például, folyton-panaszkodós mai rosszérzésünk mennyire oldhatja egy-egy ilyen kibeszélős közösségi színház.
Hogy tudjatok róla, itt a nyugati határszélen van egy város, Szombathely, ami nem túl nagy, de többek között arról is nevezetes, hogy nem csak „fővárosi” rendezők és színészek dolgoznak itt, hanem fordítva is megtörténhet. Nem egy néző más városokból ideutazik egy-egy előadásért. Egyébként ez hallottuk a Gátak főpróbáján is – egy hölgy az előadás után, a kibeszélős résznél elmesélte, ő bizony csak ezért a darabért jött le Budapestről Szombathelyre. Olvasott róla a neten, előadás után pedig vonatozik vissza. Sok előadást látott, summázott, és szerinte ennek a POSZTON a helye!
Leskelődtem már a próbafolyamat közben is, vagy két órán át (a link alatt az akkori riport is elérhető), akkoriban, egy hónapja még úgy volt, hogy a kiválasztott szombathelyi és környékbeli civil szereplők nem a saját történetüket játsszák. Majd az élményekből és traumákból gyúrnak mást. Az első meglepetés pont az volt, HOGY DE, vállaltan mégsem ez történt, a civilek itt és most magukat adják.
Nem is lehetne másként. Az őszinteség és a hitelesség a darab igazi unikuma.
Hatalmas tett már önmagában ez, egy Szombathely méretű kisvárosban pláne, kiállni, beletenni magunkat, a legféltettebb titkainkat egy előadásba.
A szülésemet, a párkapcsolatomat, vállalva szerencsétlenkedésemet, elesettségemet, vajúdási fájdalmaimat, elfuserált szülésfelkészítő tanfolyamaimat, hogy aztán figyelhessük, milyen visszajelzést kapunk a nézőktől – ők hogyan élték át.
A szereplők: Albert Zsuzsánna, Domonkos Veronika, Németh Gyöngyi, Pinezits Alexandra, Polnischné Petrovics Krisztina, Poór Éva, Németh Erika – ők a nem hivatásos színészek.
Akik nem csupán spontán szereplők, társalkotók is, szerkesztették a jeleneteiket, maguk hangsúlyozták ki, saját élettörténeteikből mi a fontos és mi nem.
Érdekes közben Czukor Balázs (rendező) bábáskodása, ami később kiderül, pont kilenc hónapon át tartott, ennyi idő alatt született meg a darab, a női sorsokból azok a jelenetek, amelyek leginkább színpadra – kibeszélésre érdemesnek tartottak.
Érdekes, ki hogyan bontja ki saját karakterét, milyen tárgyakat hív segítségül, hogyan éli át újra és újra önmaga történetét. Van, aki egyszerűen egy mappából olvassa fel hosszan, harag nélkül, hogy a hasában felejtették a császármetszés után a törlőkendőt, amibe majdnem belehalt. Mások el is játsszák, ki komolyan, ki viccesen, milyen kínkeservesen, hatalmas fájdalmak között, kudarcosan zajlott a vajúdásuk. Akad, aki csak igenel, miközben az egész előadás ideje alatt egy kis magzatot formál meg, anyagból. Ahány nő – annyiképpen éli újra és újra.
Én leginkább azokat a jeleneteket szeretem, amik dramatizáltak, amikor a történetek túlmutatnak önmagukon.
Roppant aranyos például Antal D. Csaba (ő az egyetlen férfi a színpadon) szülés-születés-jelenete, ahogy átbújik a szülőcsatornán, miközben párhuzamos monológot folytat darabbeli édesanyjával. Vagy amikor a sokgyerekes anya rendezőként osztja meg velünk, mintegy levezényli, hogyan alakította a házasságát a gyerekek érkezése.
Kell a civilek mellé Bálint Éva és Antal D Csaba, kiegészítik, mentorként segítik a darab megszületését, úgy profik, hogy személyesek és hitelesek, csöppet sem lógnak ki, látszik, hogy megdolgoztak ők is a tapintható bizalomért.
Attól félek – ezért is született ez a bejegyzés, hogy Czukor Balázs ezzel az előadással is úgy jár, mint a Home Bankkal, a tavalyi szombathelyi premierrel, ami mindössze két estén át futott. Közösségi munka volt az is, jó színészekkel, érdekes darabbal – sok tehetség ment akkor a lecsóba, vagyis még oda sem.
Terjesszétek hát, hogy hogy olyan közösségi színház született a városban, amit kár lenne nem megnézni! Izgalmas, személyes, látni kell!
A darab alig több mint egy órás, de utána spontán beszélgetésen folytathatjuk tovább. A szereplők egy rövid szünet után leülnek velünk, nézőkkel, és közösen elvarrhatjuk a szálakat, kibeszélhetjük szüléssel-születéssel, kórházakkal kapcsolatos traumáinkat.
Mert mindenkinek van, lefogadom!
Még egy utolsó infó, a darab az ETC (Európai Színházi Konvenció) támogatásával jött létre.
Pais-Horváth Szilvia
Képek forrása: Weöres Sándor Színház, Mészáros Zsolt
http://wssz.hu/tartalom/galeria/6531
